A Szibériai Husky standard elemzése három amerikai Huskytenyésztő-bíró által

A három szerzõ, Alice Watt, Bart Miller és Vern Harvey  hozzájárulásával fordította Zajáné Nagy Teodóra –  NORDICA kennel. Szeretném leszögezni, hogy az alábbi írás „csupán” három szakértõ véleménye, bizonyos fejezetekrõl más tenyésztõknek, illetve bíróknak különbözõ véleménye lehet.

A három tenyésztõ-bíró, Alice Watt, Bart Miller és Vern Harvey, egymástól függetlenül elemezte az Amerikai Kennel Klub által kiadott, jelenleg is érvényben levõ Szibériai Husky Standard-et egy online szeminárium keretében. Az összesítés Alice munkája, akire igen nagy hatással volt az eredmény, mivel meglepõ hármójuk egyetértése a lényegesebb pontokban. De elõször is egy-egy rövid életrajz erejéig bemutatnám a három szerzõt.

Alice Watt – Elsõ husky szukáját kedvencként vette 1968-ban. Az elsõ alomból született kölykök közül egy kan és egy szuka kölyköt megtartott. A kan lett a Kossok kennel elsõ Championja. Sajnos ez a vonal PRA-t hordozott, így zsákutcába jutott. Késõbb így került sor egy vörös szuka megvásárlására egy New Hampshire-i tenyésztõtõl, aki nemcsak kiállításokon mutatta be kutyáit, hanem szánhúzó versenyeken is eredményesen szerepeltette õket. Minden ezután született kutyája ezen szukára, illetve a Westminster BIS gyõztes, legjobb örökítõ CH Innisfree’s Sierra Cinnar-ral történt párosításból született leszármazottaira vezethetõ vissza. 25 további Champion kutyát tenyésztett, köztük egy speciális kiállítás BOS gyõztesét. 1994 óta bírál szibériai huskyt, és nem olyan régen kezdett alaszkai malamutokat is bírálni.

Bart Miller – Az õ kutyák iránti érdeklõdése örökletes lehet, hiszen a nagyszülein, a szülein és több nagybácsiján keresztül mindenki foglalkozott kutyákkal a családban. Az elsõ kutyáját, egy boston terriert 1956-ban mutatta be, de a következõ 14 évben mégis inkább versenylovakkal foglalkozott. A kutyakiállításokra 1969-ben tért vissza egy afgán agárral, majd egy professzionális handlernél, Malcolm Fellows-nál dolgozott. Bart élvezte a kisebb sikereket saját pireneusi pásztorkutyáival és uszkárjaival, és felvezetett más fajtákat is különbözõ tenyésztõk kérésére, de soha nem hivatásos handlerként. 1982-ben ismerte meg feleségét, Patti-t és huskyjait.
Tenyésztõként vagy tulajdonosként Bartnak és Pattinek sok különbözõ BIS-gyõztes kutyához volt köze, akik Kanadában, az Egyesült Államokban, Japánban, Svédországban, Portugáliában, Svájcban és más országokban szerepeltek igen eredményesen. Példaként a Spanyol országban élõ kant említeném, Blueridge’s Artic Blue Snowbird-öt, több ország Championját, aki 9 BIS-gyõztes kutyát nemzett, közülük az egyik 1994-ben, a Svájci Világkiállításon 15.800 kutya között BIS címet szerzett.

Vern Harvey – A kutyák és különösképp a Szibériai Husky nagyon komoly helyet foglal el Vern életében már több mint 26 éve. Alapító tagja volt a Greater Atalantai, a Tucson-i Husky Klubnak, valamint a Kanadai del Oro Kennel Klubnak. Vern a Tucson-i Husky Klub volt elnöke, jelenleg az SHCA (Amerikai Husky Klub) elnöke. Vern rekord mennyiségû Champion husky tulajdonosa és tenyésztõje. Korábban hivatásos handlerként elsõsorban munka- és terelõkutyákat mutatott be. Vern számára legalább ilyen fontosak a szánhúzó versenyeken és a súlyhúzásban elért eredményei. Párszor nyert is, többször volt helyezett, de minden versenyt befejezett, ráadásul a kutyák bárminemû sérülése nélkül. Vern az AKC által jóváhagyva jelenleg 8 fajtát bírál.

A standard fejezetekre osztott, minden fejezet elsõ részében az érvényben lévõ standard odavonatkozó része olvasható (dõlt betûvel), lejjebb a három bíró véleménye, illetve illusztrációként fotók találhatók.

Általános megjelenés:

A szibériai husky közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szõrzettel borított teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyû terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendõ erejét, sebességét és állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. A kanok megjelenése erõteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelõ kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.

Alice: A standard elsõ bekezdése egy atléta benyomását kelti. A legfontosabb, hogy a husky képes legyen eredeti funkciójának megfelelni. Ez azt jelenti, hogy nem lehet kövér vagy nehéz, esetleg vaskos. Ha pórázon futtatom a kutyáimat, más hasonló nagyságú kutyákhoz képest könnyûnek tûnnek. Nem szabad egy vánszorgó kutya látványát nyújtania, amely csak komoly erõkifejtéssel képes körbeszaladni a ringet. Egy jó felépítésû kutya képes könnyedén felugrani bárhová és ugyanilyen könnyedén és fürgén landolni. Ez nem azt jeleni, hogy nem erõsek, de ez inkább hasonlítható egy maratoni futó erejéhez és kitartásához, mint egy súlyemelõéhez vagy egy sprinter inas izmaihoz. Tértölelõ mozgásra, hosszú lépésekre kell, hogy képes legyen, nem pedig arra, hogy lábujjhegyen körbetipegje a ringet. Számomra a legbosszantóbb, ha a bíró egy kitömött plüssállathoz hasonló kutyát emel ki gyõztesként, tudják, amilyet a játékboltokban lehet venni: fekete vagy szürke-fehér, puha, ölelnivaló szõrmókok, persze kizárólag kék szemmel. Az nem baj, ha egy husky bír az itt említett tulajdonságokkal, de egy jó kutyánál kell, hogy valami legyen a tömött bunda alatt.

Vern: Sok fajtánál a tenyésztõk azok, akik végül is meghatározzák, hogy az adott fajta hogyan nézzen ki, hogyan mozogjon. A szibériai husky azon kevés fajták közé tartozik, amelyek a természetes szelekció segítségével maradtak fenn.
A funkció és a természetes szelekció határozzák meg a szibériai husky általános megjelenését. Minden egyes jellemzõ, a szemek, a fülek, a farok, a bunda stb. a természetes szelekció eredménye, és a fajta fennmaradása ezen tulajdonságok funkcionalitásának köszönhetõ.
A FUNKCIÓ DIKTÁLJA A TÍPUST, és a megfelelõ típushoz megfelelõ felépítés tartozik (nem husky fej egy beagle testén), amellyel már szinte együtt jár a korrekt mozgás. Ebbõl következik, hogy a felépítés és a mozgás alapelemei a szibériai husky típusának.

Bart: Az Általános megjelenés címû fejezetet hiányosnak tartom, mivel nem említi a testarányokat. Ezen ismeretek hiányában viszont hiába keressük a megfelelõ típust, hiába vagyunk azzal tisztában, hogy a típusos felépítés nem létezik típusos mozgás nélkül. A mozgás pedig kétségkívül a felépítéstõl függ. Ha pedig nem vennénk észre egy aránytalanságot bírálat közben, legyen bármilyen korrekt a hozzátartozó mozgás, igazságtalanságot követnénk el a fajtával szemben. Így amennyiben a megfelelõ arányok is a fejezet részei lennének, tiszta képet kapnánk a fajta legfontosabb jellegzetességeirõl.
A közepes méretû kifejezés számomra nem sokat mond, hiszen nincs mihez hasonlítani. Bár a szövegkörnyezetbõl számomra az derül ki, hogy a husky sem túl kicsi, sem túl nagy ahhoz, hogy a funkciójának (kis súllyal, közepes tempóban, nagy távolságok megtétele) megfeleljen. Egy alacsony kutya, amely a standard-ben említett méret alatt van, vagy egy rövid lábú kutya, esetleg egy nagy, otromba kutya, mind-mind hátra kell szoruljon a rangsorolásban, legyen bármilyen könnyed és tértölelõ a mozgása.
A fajta lényege számomra az a képesség, hogy könnyedén, minden erõfeszítés nélkül, szinte úszó mozgással fut körbe a ringben. Ez a mozgás nem lehet hasonlatos egy malamut vagy egy törékeny öleb mozgásához! Alig egy tucat ilyen huskyt láttam, de a látvány magáért beszélt.
A standard szerint közepesen gyors ügetésben kell a fajtát bírálni. Épp csak a sétatempó felett mozgatni a huskyt a ringben komoly sértés a fajtával szemben és a kiállítóval szemben is. A kiállítónak viszont ismernie kell azt a tempót, amelyben kutyája a legjobban mutat, a bíró nem azért van ott, hogy felvezetési leckét adjon a kiállítóknak. Tegye mindenki a maga dolgát. Nem mondom, hogy hagyjuk szó nélkül, ha például a kutya levágja a köröket a túl gyors tempó miatt vagy ha vágtázni kezd. Adjuk meg a tiszteletet a kiállítóknak, és õk is tisztelni fognak bennünket.
A túlsúly megállapításánál legyünk óvatosak, ugyanis számos kutya hihetetlen aljszõrt képes növeszteni. Ezeknél a kutyáknál a kérdést csak a bordák és az ágyék megtapintásával tudjuk eldönteni. Néha a kiállítók a túlságosan hosszú törzsû kutyájukat egy kis súlyfelesleggel próbálják rövidebbnek mutatni. Ilyen esetekben kulcsszerepe van a tapintásnak a bírálatunkban.
Egy másik terület, amelynek bírálatakor óvatosnak kell lennünk: a felsõ vonal. Nagyon sok kutyánál a gerinc mentén sötétebb szõrzet található, amely optikailag süppedt hát illúzióját keltheti. Sok, kiváló futókondícióban levõ kutya igen fejlett ágyékizomzattal rendelkezik, amely egy enyhe ívet mutat az ágyékrészen. Ez szerintem – és sok hajtó szerint is – nagyon erõs hátsó tolóerõt jelent – ne büntessük, díjazzuk a kutya ezen képességét.

 Méret, arányok:

Méretek: Kanok: 54–60 cm, 20–27 kg, szukák: 51–56 cm , 16–22,5 kg. A súlynak arányban kell lennie a magassággal. A fenti méretek a szélsõ értékeket mutatják, arra nincs utalás, hogy mely méret a legmegfelelõbb. A túlsúlyos vagy túlságosan erõs csontozatú kutyák büntetendõk. Oldalnézetbõl a testhossz, a vállcsúcstól a farcsontig kissé hosszabb mint a marmagasság. Diszkvalifikálni szükséges a 60 cm-nél magasabb kanokat és az 56 cm-nél magasabb szukákat.

Korrekt arányokkal rendelkezõ szuka	Korrekt arányokkal rendelkezõ szuka
Rövid lábú szuka, még akkor is, ha nem takarná el a fû a lábát	Rövid lábú kan. Figyeljük meg a magas faroktûzést
Korrekt arányokkal rendelkezõ fiatal kan	Rövid hátú, ereszkedõ felsõ vonalú kan

Alice: Úgy látom, hogy mivel a diszkvalifikáció a standard szerint csak a méret feletti kutyákat érinti, sok tenyésztõ elkezdett kisebb kutyákat tenyészteni. A fajtát illetõen több alkalommal õrült vita kerekedett az alsó mérethatár alatti kutyák diszkvalifikálásának szükségességét illetõen. Azt kell szem elõtt tartanunk, hogy a megadott határokon belül minden méret elfogadható. Nem elfogadható viszont, ha azt feltételezzük egy kutyáról, hogy túlméretes és emiatt hátrahelyezzük a rangsorolásban anélkül, hogy megbizonyosodnánk (méréssel!) a tényleges marmagasságról. Ugyancsak elfogadhatatlan elõre rangsorolni egy kutyát, amelynek megfelelõ a marmagassága, mivel rövidek a lábai, viszont ebbõl adódóan rosszak a testarányai. A standard nem jelöl ki pontos testarányokat, én legjobban a 10:12 vagy 10:11 arányt szeretem. A túl rövid kutya képtelen hosszú, könnyed lépésekre és nincs megfelelõ egyensúlya. Olyan, mintha csak lépkedne maga körül és próbálná kikerülni a saját lábait. A túl hosszú kutyáknak rendszerint hajlott, laza a hátvonala. Mint más fajtáknál, úgy a huskynál is általában a szukák valamivel hosszabb törzzsel rendelkeznek.
A kövér, puhány kutya nem elfogadható kiállításokon. Szeretem érezni a bordákat a vékony izom és zsírszövet alatt. Az alsó vonalnak jól definiáltnak kell lennie. Én mindig megnézem, illetve megtapintom az ágyék vonalát felülnézetbõl. Itt is legyünk elõvigyázatosak, mivel egy téli bundába öltözött husky szélesebbnek nézhet ki, mint amilyen valójában. Ne hagyjuk becsapni magunkat a szemünk által! Érezzük a kutyát ! Tartsuk szem elõtt, hogy egy hasonló marmagassággal bíró labrador vagy más fajta akár 9–10 kilóval is nehezebb.
A csontozat vastagsága is igen különbözõ lehet az egyes kutyáknál. A standard szerint a túlságosan vastag, nehéz csontozatú kutyák büntetendõk – A TÖBB NEM JOBB! Viszont vézna sem lehet egy husky. Az erõ és a kitartás a legfontosabb. A szánhajtók tapasztalatai szerint is egy kisebb, jó arányokkal rendelkezõ kutya sokkal kívánatosabb a fogatban, mint egy túl nagy kutya. Ugyanazt a munkát elvégzi, kevesebb élelmet igényel és nem kell akkora testsúlyt cipelnie a hóban.

Bart: A marmagasság fontosságára való tekintettel lényeges, hogy a könyöktõl a talaj szintjéig mért hosszúság kevéssel meghaladja a martól a könyökig mért távolságot. Véleményem szerint a fajta egyik problémája a rövid láb. Az arányokról gyõzõdjünk meg tapintással is, ne hagyjuk magunkat becsapni a kissé hosszabb, tömött szõrzet által.
A kutya teste majdnem négyzetbe írható. A hosszabb szõrzet inkább téglalapba illõ testet mutat, de ezt ne tévesszük össze a rövid lábak miatt alakult arányokkal. A testhossz (a vállcsúcstól az ülõgumóig) legyen valamivel több, mint a testmagasság. Ezen arányok eléréséhez a kutyának jól felhúzott lapockával kell rendelkeznie, amelyhez nélkülözhetetlen a kiváló szegycsont.
A legtöbb tenyésztõ, akivel beszélgettem, legjobban az 58 cm körüli kanokat, és az 53 cm körüli szukákat részesíti elõnyben. Bennük megvan az az anyag, csontozat, amely a megfelelõ lábhosszúságot eredményezi. Másrészt jómagam láttam sok, kiváló küllemmel és arányokkal rendelkezõ kisebb kutyát, amelyek esetleg a standard alsó mérethatárán voltak mérhetõk. A standard nem részesíti elõnyben a mérethatárokon belül kisebb vagy nagyobb kutyákat és azt sem mondja ki, hogy a közepes méretõ kutyákat kell kiemelnünk. El kell fogadnunk ezt a választékot, vagy inkább ne bíráljunk Szibériai Huskyt, mert csak vesztegetjük a magunk és a tenyésztõk idejét.
 

Vern: A standard csak a marmagasság felsõ határa feletti kutyákat diszkvalifikálja. Talán ez az oka, hogy több bíró inkább az alsó határ közelében levõ kutyákat emeli ki gyõztesként. A bíró felelõsége, hogy a mérethatár alatti kutyákat hogyan rangsorolja. Ha kétségeink vannak a marmagasságot illetõen, mérjük meg a kutyát.
 

Fej:

Szemek – Kifejezésük metszõ, átható, de barátságos, érdeklõdõ, pajkos. Mandulavágásúak, mérsékelten távol állóak és kissé ferdén helyezkednek el. Színük barna vagy kék, de a felemás is elfogadott. Hiba: A szemek túl ferdén vagy túl közel állnak.

Alice: Nem régen olvastam egy szánhajtó által írt jegyzéket, amelyben a szerzõ arról ír, mennyire lényegtelenek a husky típusára, illetve fejére vonatkozó követelmények. Megdöbbentem ezen, hiszen azt mutatja, hogy az író mennyire nincs tudatában, hogy ezek a tulajdonságok tették lehetõvé a fajta számára a túlélést. A véleményem a következõ: teljesen egyetértek azzal, hogy milyen fontos a tökéletes mozgás és a testarányok, de ne tekintsük lényegtelennek a fajta típusára – pl. a fej jellegzetességeire, kifejezésére, a szem formájára – vonatkozó elvárásokat. Ezek a tulajdonságok a fajta túlélését szolgálják, nem csupán megkülönböztetik õket más fajtáktól. A szem mandulavágású formája például azáltal védi a szemet a hidegtõl, hogy a szemgolyóból lényegesen kisebb terület van kitéve a hideg idõjárásnak. Az orr hossza, a fej formája, a stop mind részei a fej struktúrájának, amelyek végül befolyásolják a szemek formáját is. És ez csak egy a jellemzõk közül. Gondoljuk végig a fogak, a pofa alakjának, hosszának szerepét a hideg levegõ felmelegítésében. Ezek nem tenyésztõi hóbort eredményeként lettek olyanok, amilyenek. Ezek mind kutyáink fontos északi örökségei, és ha meg akarjuk õket õrizni, nem szabad figyelmen kívül hagyni.
A szemek színe viszont lényegtelen ennél a fajtánál. Lehet kék, barna, felemás (más néven party-color), márványosan színezett vagy akár egy szemen belül kék és barna egyaránt. Viszont legyünk óvatosan a szemek formájának megállapításánál, mivel a világos színû, azaz a borostyán és a kék szemû kutyák szeme kerekebbnek látszik, mivel a pupillák tisztán elválnak. A világos színû, kerek szemek meglepõdött tekintetet kölcsönöznek a kutyának. A felemás szemû kutyák tekintete érdekes, furcsa lehet, de emiatt nem szorulhatnak hátrébb a rangsorolásban.
A túlságosan közel ülõ szemek kerülendõk, hiszen így nem marad elég hely az orrjáratok számára, s ezáltal akadályozzák a megfelelõ mennyiségû levegõ beáramlását és felmelegítését. Nemigen találkoztam még túlságosan ferde metszésû szemekkel, annál inkább a ferde metszés hiányával, amely egyre általánosabb. Úgy látszik, a tenyésztõk kevésbé figyelnek erre a hibára. Egy megfelelõ formájú és megfelelõ metszésû szemekkel rendelkezõ kutya tekintete a rókára emlékeztet.

Vern: A huskytenyésztõket jobban foglalkoztatja a kerek szemforma elkerülése, mint a túlságosan ferde metszésû szemek. A bíróknak jobban oda kell figyelniük a szemek elhelyezkedésének, formájának, metszésének megítélésében. A szemek színe viszont teljesen lényegtelen a helyezések odaítélése szempontjából.

Mandulavágású, ferde metszésû szemek	Mandulavágású de nem ferde metszésû szemek
Mandulavágású, túlzottan ferde metszésû szemek	Kerek szemek
Ez a szuka eredetileg felemás szemû. Eléggé kerek szemei vannak	Figyeljük meg ugyanezt a szukát barna szemekkel
A kék szemek kerekebbnek hatnak.	Itt már a szemek metszését is megváltoztattuk
Még kerekebb szemek. Figyeljük meg a kutya hóorrát is	Túl hosszú pofa
Szép fej. Teljes szõrmegallér keretezi az arcot	Nagyon gyenge stop és alsó álkapocs

Fülek: Közepes nagyságúak, háromszögletûek, közelállók és magasan tûzöttek. Vastag, dús szõrzetûek, hátul enyhén sarkosak, erõsen állók, enyhén lekerekítettek és felfelé mutatóak. Hiba: a fülek túl nagyok a fejhez képest, túl távol állóak, nem elég erõsen állnak.

Alice: A husky füle magasan tûzött, talán még azt is mondhatom, minél magasabban, annál jobb, és közepes hosszúságú. A túl hosszú vagy vékony fülek jobban ki vannak téve a megfagyás veszélyének. A legtöbb huskynak nagyon mozgékony füle van, amelyet szinte teljes félkörben képes elforgatni az õt érdeklõ zajok irányába. Amikor figyel, a két fül közötti távolság nem több mint 2,5–5 cm, persze a koponya szélességétõl függõen.

Jól tûzött, közepes méretû fülek	Túl hosszú fülek
Szélesen tûzött fülek	Korrekt fülek

Ez a szuka korrekt hosszúságú pofával rendelkezik, viszont a kellõ lekerekítettséget hiányolom a koponyájánál	Szép kan jó stoppal, lekerekített és szépen keskenyedõ koponyával. A pofa viszont kissé túl rövid

Túlságosan keskeny fejû szuka hiányos stoppal, hosszúkás pofával

Stop: A stop határozott, az orrnyereg egyenes a stoptól az orrhegyig. Hiba: elégtelen stop.
Pofa: Közepes hosszúságú, azaz az orrhegytõl a stopig és attól a nyakszirtig terjedõ távolság megegyezik. Hiba: Az orr túl hegyes vagy túl durva, a pofa túl rövid vagy túl hosszú.
Orr: Fekete a szürke, a drapp és fekete kutyáknál, májszínû a rézszínûeknél, a fehéreknél hússzínû is lehet. A rózsaszín csíkos, ún. hóorr is elfogadott.
Az ajkak jól pigmentáltak és szorosan záródnak.
Harapás: Ollós.

Alice: Ennyi tulajdonsághoz sok variáció tartozik és valóban, a fajtán belül igen sokféle variációt találunk. A fej és a pofa megváltozott az elmúlt 50 év alatt. A régebbi vonalakból leszármazott kutyák pofája rövidebb, szögletesebb és kifejezettebb stoppal rendelkeznek, míg a mai kutyáknak hosszabb, jobban elkeskenyedõ a fejük. Lényeges, hogy az orrhegytõl a stopig és attól a nyakszirtig terjedõ távolság megegyezzen. Elegendõ helynek kell az orr- és arcüreg rendelkezésére állnia, hogy a belélegzett hideg levegõ megfelelõ hõmérsékletû legyen, mire a tüd?be ér. A nem szorosan záródó, lógó, nyáladzó ajkak ugyancsak ki vannak téve a fagyás veszélyének. A fej és a pofa fokozatosan keskenyedik el. A túlságosan elkeskenyedõ pofa és/vagy a gyenge alsó álkapocs hegyes pofát eredményez. Egy erõs, négyzetes pofával rendelkezõ kutyának talán a feje is kissé nehéz, durva.

Vern: A koponyának arányban kell lennie a testtel.
A megfelelõ stop funkciója, hogy teret biztosítson az orr és arcüregek fejlõdésének. Így ez a husky fej megítélésének egy igen sarkalatos pontja.
A rövid, tömzsi pofa lehet, hogy mutatós külsõt kölcsönöz, viszont problémákat okozhat a fajtán belül. Lásd pl. a fogaknál.

A zárt ajak ugyancsak fontos tulajdonság a sarki hidegben való túlélésben. Azáltal, hogy a kutya zárt ajkakkal képes dolgozni, megvédi tüdejét a jeges levegõ beáramlásától.
Kizárólag az ollós harapás elfogadható! Valószínûleg a túl rövid pofa vezetett ahhoz, hogy oly sok tétre harapással kell találkoznunk manapság.

Ne büntessük a hóorrot!

Nyak, mellkas, hát:

Gyönyörû nyakkal rendelkezõ szuka. Figyeljük meg a mar finom ívét	Egy másik szép nyak. Jól látható a jól fejlett elõmell
Rövid nyakú kan, meredek lapockaszögelléssel, gyenge elõmell	Rövid nyakú kan bõséges nyakránccal

Alice: A nyak hosszúságát és tartását a lapockák elhelyezkedése és szögellése határozza meg. Az egyenes lapockák rövid, tömör nyakat eredményeznek, amely így nem rendelkezik a megfelelõ ívvel sem. A túlságosan hosszú nyak rossz arányt mutat a testtel és gyenge.
Mellkas – A huskyk a mell elsõ felét, illetve a nyak alapját használják a húzásban. Így ezeknek erõsnek, izmosnak kell lenniük. Szembõl nézve a két mellsõ láb közti távolság nem lehet több tíz cm-nél. A túl széles vagy túl keskeny mellkas akadályozza a lábak munkáját. A mellkas legmélyebb pontja a könyök vonalában, az mögött található. Az ennél mélyebb mellkasú kutyánál fennáll a gyanú, hogy esetleg túl kövér. A mellkas mélységérõl tapintással bizonyosodjunk meg, mivel szemünket becsaphatja a vastag bunda. Az alsó vonal fokozatosan emelkedik az ágyékig; a túlságosan felhúzott has túlságosan soványnak mutatja a kutyát és megkérdõjelezi, hogy van-e az állat belsõ szerveinek elegendõ helye. A lógó has akadályozza a mozgást, mivel a hátsó lábnak szinte meg kell kerülnie a testet. Ugyanez igaz a hordó alakú bordázat esetén.
Hát – Amennyiben a lapocka szögellése megfelelõ, a nyak egy finom ívvel kapcsolódik a marhoz. Sajnos ez elég kritikus pontja a fajtának. Vigyázzunk az olyan kutyák bírálatakor, amelyek nyakának és törzsének találkozásánál púpszerû formát mutat a mar. A far kissé csapott (kb. 30 fokkal). Az ennek megfelelõ farhoz szép ívû ágyék tartozik. Egyenes far esetén a faroktûzés magas, és az ilyen kutya hátsó akciója valójában a levegõt éri, nem a talajt. Ez mutatós lehet a ringben, de haszontalan munka, szánhúzás közben. A túlságosan csapott far ugyancsak akadályozza a kutyát a mozgásban.

Bart: Nem szeretek malamut-vonásokat látni egy huskynál! A husky felsõ vonala egyenes, míg a malamuté a far felé süllyed. Egy husky soha nem lehet olyan durva, erõs hogy nehéz terhek vontatására képesnek látsszon.
A husky teste négyzetbe írható, de egy jó elõmellel rendelkezõ kutya hosszabbnak tûnhet. A téglalap jelzõ azért nem jó, mivel ez a forma inkább a rövid lábú, esetleg a hosszú ágyékú kutyák leírásához illik.

Vern: A mellkas szélessége a mellsõ lábak között körülbelül egy tenyérnyi lehet. A husky szó nem szabad, hogy egy széles mellkasú igavonó állat képét jelentse számunkra.
A hát közepesen hosszú, vízszintes felsõ vonallal. Ezeket a tulajdonságokat emelném ki ebbõl a fejezetbõl, mivel ahhoz, hogy a kutya el tudja látni eredeti funkcióját, ezek nélkülözhetetlenek.

Folytatás "A szibériai husky standard elemzése 2.rész"-ben