A menhelyeken, sintértelepeken és az utcán kóborló fajtatiszta kutyák nagy része szánhúzókutya, elsősorban husky.
Ez nem csak a csavargásra hajlamos természetüknek „köszönhető”, hanem sajnos főként az emberi tudatlanságnak és felelőtlenségnek.
Sokan választják a huskyt csupán azért, mert milyen bájos, szép kék szeme van és barátságos. Ugyanakkor nincsenek tisztában a fajta igényeivel, tartásával.
És persze mivel sokan keresik, kialakult egy igen széles réteg, aki ennek kiszolgálására tömegesen hozza létre a huskykat és keverékeiket.
Ma már ott tartunk, hogy bármilyen kutyát huskynak titulálnak, akinek legalább az egyik szeme kék.

Van már 15 éve, hogy az első kóbor kutyát hazavittem, hogy gazdit találjak neki. Nemsokára az A kutya egyesületi élet rovatában is megjelent a telefonszámom huskymentés ügyben. Nem egyszer volt, hogy éjszaka mentem kutyát kergetni vagy elhozni attól, aki befogta és hazavittem a 8. emeletre két meglévő kutyám mellé. Talán 10 kutya fordult meg így nálam, 1 malamut és egy erdélyi kopó kivételével mind huskyk. Mindegyiknek megtaláltam az eredeti vagy leendő gazdáját…
Akoriban még nem volt chipezés, a tetoválások sokszor rosszul látszottak, de szinte minden kutya rendelkezett vele, és így nem volt lehetetlen megtalálni a gazdit vagy a tenyésztőt.
Manapság viszont elvétve akad azonosítható kutya, viszont a talált kutyák száma nem az évi, hanem sokszor a heti 10-et is eléri.
2008 decemberében megalakítottuk (a husky, a malamut és a samoyed fajtamentők közösen) az Összefogás a Szánhúzókért Alapítványt, hogy végre szervezett keretek között módszeresen tudjuk a kóborló és kidobott szánhúzókat gazdához juttatni.
Saját menhelyet nem tudunk még fenntartani, de a szentendrei Árvácska menhely segít nekünk az általunk gondozott kutyák elhelyezésében. Sajnos azonban az ő kereteik is szűkösek. Több kutyánk panzióban és ideiglenes befogadóknál várja az álomgazdi eljöttét. Fontosnak tartjuk az ország minden tájáról gyűjteni az információkat, hogy hol és milyen szánhúzókutya vár örökbefogadásra.
De ennél is sokkal fontosabb lenne a felvilágosítás, hogy ne a végeredményt mentsük, hanem a forrásokat szüntessük meg.
Az írott sajtó és az internetes hirdetési portálok folyamatosan tele vannak husky kölyök hirdetésekkel. Elvétve akad köztük, aki törzskönyvet is ad hozzá. És persze árban meg sem közelítik egy valódi fajtatiszta törzskönyves husky árát.
Próbáljuk mindenhol felhívni a leendő gazdák figyelmét, hogy először is csak tenyésztőtől vegyenek kutyát, ha ez nem áll módjukban, akkor menhelyről fogadjanak egyet örökbe és ne adjanak pénzt bizonytalan származású kutyáért. (A kedves olvasónak bizonyára nem kell elmagyarázni, miért. De bárkinek kétségei merülnének fel, ajánlom figyelmébe a http://olcsokutya.uw.hu weboldalt.)
Mindezek ellenére mindkét oldalról felháborító és kétségbeejtő jelzéseket kapunk naponta.

Kis ízelítő az elmúlt hónapok terméséből:

E-mailben érkezett egy kép, hogy nézzem meg, mert a feladó szerint őt átverték és 30 ezer forintért nem huskyt kapott.
És valóban. A kutyus egy jóképű kis keverék volt, bármelyik menhelyről hozhatott volna hozzá hasonlót teljesen ingyen. Kérdésemre, hogy ha ennyire semmit nem tud a fajtáról, miért nem érdeklődött és miért pont ezt a fajtát akarta, a gazdi elmondta, hogy újsághirdetés alapján elment egy helyre, ahol már megérkezéskor is gyanús volt, hogy igen sokféle kutya szaladgált az udvarban, egyiket sem tippelte huskynak. De megesett a szíve az ól sarkában gubbasztó és mindenkitől reszkető 5 hetes (!) kis szőrgombócon, ezért gyorsan fizetett és elmenekült kutyástól. A kiskutya azóta 8 hónapos lett, azóta sem tudnak vele kapcsolatot teremteni, ha valaki közelít felé, menekül be a házába. Szegény gazdi és szegény kutyus! Egyikük sem azt kapta, amiért az ember kutyát tart.

Másik eset: Kedves hölgy telefonál, hogy kinézett a fajtamentés honlapjáról egy husky kant. Már legalább egy órája írt nekünk, de senki nem válaszolt. Megnéztem a kutyust, úgy látszott, sokan jelentkeztek rá, utána kell érdeklődnöm, hogy elvitte-e valaki. Hát jó – jön a válasz -, ha ő nincs meg, van ott egy másik is, az is tetszik. De mindenképpen fajtatiszta legyen, mert neki van otthon egy szukája… Nyugalmat erőltetve egyre magasabbra szökő vérnyomásomra közöltem, hogy csak ivartalanítva adunk örökbe kutyákat. Mégis, hogy képzeli, hogy amikor mi minden erőnkkel próbáljuk menteni és gazdához juttatni ezeket a sanyarú sorsú kutyákat, ő gondoskodni akar az utánpótlásról? Annyi fáradságot nem vesz, hogy legalább utánanézzen a fajtának és szaporítani akarja? Csodálkozó hang: És ez baj? Nem hölgyem, nem baj. Ez BŰN!!!

Vagy: internetes fórumon jelentkezik egy gyerek, hogy neki és a bátyjának is husky kell. Gondolták, hogy mindjárt kettőt vinnének. Minden erőnkkel próbáltuk lebeszélni róla, hogy egy teljesen ismeretlen fajtából párosával vigyen haza és persze elmondtuk a fajta hátrányait, szokásait. És főleg, hogy eszébe ne jusson ellenkező neműeket beszerezni. Az ajánlott tenyésztőknél lévő kiskutyák természetesen túl drágák voltak számára.
Néhány nap elteltével nagy boldogan újságolta, hogy bizony hazavittek egy pár kiskutyát, és mi csupa butaságot mondtunk, mert ahonnan hozták, ott felvilágosították őket. Ott nincs törzskönyv, de nem is kell, mert az csak néhány ember hobbyja, hogy kiállításra viszi a kutyát és a törzskönyvvel jó drágán árulja nagy pénzéhségében. Oltások, meg pláne szűrővizsgálatok minek kellenek, a husky egy egészséges fajta, nincs annak semmi baja, ha nem a rokonokat tenyésztik. (Logikus, nem? Ha nem volt orvosnál, persze, hogy nem lehet beteg, ha meg tacskót és bernáthegyit rakunk össze abból pláne egészséges huskyk lesznek, biztosan nem rokonok)

Conan már több hónapja a fajtamentés ápoltja

Hogy milyen egészséges az ilyen helyről származó egyed? Néhány napra rá jön is a következő telefon: Segítsek elhelyezni egy 3 éves huskyt, mert epilepsziás, de gyógyszerrel most már rendben van. Természetesen sosem tudjuk meg, ki és miből rakta össze, mert törzskönyve a szülőknek sincs. Jó ötlet persze, hogy a gazdi már unja a beteg kutyát, nem akar rá költeni, kínlódjon vele más tovább.

Egyszer kíváncsiságból felhívtam egy hirdetést, mivel a benne szereplő kennelnevet még sosem hallottam, pedig elég régóta figyelem a huskykat. Kérdezem naiv módon a kölykökről. Természetesen mind kék szemű. 50 ezer forint/db. Kérdezem, hogy ebben a törzskönyv, chip és oltások is benne vannak? Törzskönyv még nincs, mert az apjuknak sincs, de ha kell, akkor lesz. Később hallottam, hogy valaki, aki vett tőle egy kutyát, több hónapi telefonálgatás és fenyegetőzés után kapott egy törzskönyvet: otthon készült, számítógéppel rajzolva.

Malamut az Illatos úton

Amikor mégis van egy kutyában azonosítás, senki nem vállalja, hogy visszaveszi. Fel sem merül, hogy valódi tenyésztőtől hozzánk kerül egy kutya, mert természetes dolog, hogy egy igazi tenyésztő gondoskodik a nála megszületett kutyákról, kezdve azzal, hogy nem adja oda akárkinek, de ha mégis gond van, akkor saját maga is el tudja rendezni a kutya sorsát.
Azonosítóval rendelkező huskyra példa: Illatos úton törzskönyvvel együtt leadott öreg kutya.  Hívjuk a „tenyésztőt”. Hát ő most éppen nem tudja befogadni, mert van egy másik fajta kutyája is és azt kell most fedeztetni, mivel epilepsziás és az orvos azt mondta, hogy a szüléstől elmúlik. Sosem tudjuk meg, melyik állatorvos szájába akarta ezt beadni.

Mióta a tv hírműsoraiban már nem különlegesség, nem sokat hallunk a kamionnal szállított kiskutyákról. Pedig még ez is létezik. Nemrégiben valaki ajánlotta is nekem, hogy miért nem viszem oda a kölykeimet, látja, hogy sokszor jönnek autók és egész almokat vásárolnának fel.

Sintértelepre került samoyed

Ha nem világosítjuk fel az embereket, azt hiszik, hogy ezek teljesen természetes dolgok.
A kutya nem rántani való csirke, aki levágunk, megeszünk, jöhet a következő. Mégis nagyon sokan annak tekintik.
Az sem kötelező, hogy almokat gyártson valaki csak azért, mert van egy szukája. A kutya boldogan éli életét kölykök nélkül, sőt: ivartalanítva még egészségesebben is.
A nagy többség nem vállal felelősséget a tőle kikerült kölykök sorsáért, mindenhonnan ömlenek a huskyk az utcákra és a menhelyekre. Nem válogatják meg a gazdajelölteket, bárki viheti, csak fizesse ki. Azok aztán további kölyköket gyártanak és osztogatják mindenkinek, ha meg nem kell, fenyegető leveleket írogatnak a fajtamentéseknek, hogy azonnal gazda kell, vagy elaltatják őket.
Alapítványunk anyagi forrásai szűkösek, csak arra a támogatásra hagyatkozhatunk, amit különböző rendezvényeken a néhány száz forintos adományokból összegyűjtünk.
A tenyésztők többsége nem érzi saját feladatának a fajtamentést – valljuk be: miért is takarítson valaki folyamatosan más szemetelése után, ha ő maga igyekszik mindent a legjobban csinálni?
Pedig ha nem teszünk közös erővel sürgősen valamit, hamarosan mi is oda jutunk, hogy a kóborló kutyák falkákba verődve fognak támadni. És ez nem csak a szánhúzókutyák problémája.
Amíg nem tudatosítjuk az emberekben, hogy egy kutya és egy alom vállalása 10-15 évre való elkötelezettséget jelent, addig mindegyik fajtamentő szervezet csak tűzoltó munkát végez és soha nem lesz vége, hogy néhány ember sok másik miatt áldozza fel idejét, pénzét.
Ahogy alapítványunk is teszi, mindenkinek meg kell válogatni, kinek és milyen célra ad kutyát és ellenőrizni tudja-e, hogy mi lesz a sorsuk.

Kérünk mindenkit, aki hallja adja tovább: Kölyökkutya vásárlása előtt kérje ki a MEOE fajtaklubjainak véleményét és érdeklődjön az elismert tenyésztőknél!

Béres Gyöngyi
http://sophiespearl.atw.hu

További információ az Összefogás a Szánhúzókért Alapítványról, az örökbe fogadható szánhúzókutyákról: www.szanhuzoalapitvany.hu

Megjelent az A kutya 2010. februári számában