Ha Te tenyésztesz vagy kiállítasz samoyedet akármilyen hosszú ideig, meg fogod ismerni a fajtastandardot. Akárhogy is, a jelenleg érvényben lévő standard inkább tömör, mint azok, amelyeket a múltban használtunk. Ebből kifolyólag szükség van a leírásos magyarázatra és arra, hogy méltányoljuk az ideálist és törekedjünk arra, hogy az olyan középméretű, természettől fogva erős, gyönyörű munkakutyákat tenyésszünk, mint amilyenek őshazájukban voltak.

Az első standardot Mr. és Mrs. Kilburn Scott írta le a korai 1900-as években. Ez semmiképpen sem egy, a tulajdonukban lévő tökéletes kutya leírása, hanem az általuk tenyésztésre használt egyedek legjobb külső jegyeinek összefoglalása. Az évek során többször is módosításra került, ejtették azokat az utalásokat belőle, melyek más fajtákra utaltak („a samoyednek nem szabad zömök testtel rendelkeznie, mint a Chow-Chow-nak”). Az uniformizálások során a fajta lényeges jegyeinek leírása természetesen megmaradt, de úgy gondolom, hogy a korábbi verziókban leírt szóképek jobban segítették az embereket abban, hogy az ideális kutyát el tudják képzelni.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:

A Samoyed egyike a legszebb kinézetű kutyáknak a világon, és nagyon szembeötlő, amikor a kiállításra felkészített. A legfontosabb azonban, hogy emlékezzünk arra, hogy őshazájában elsősorban és legfőképpen munkakutyák voltak. Fontos kifejezés a „közepes méretű és kiegyensúlyozott”. Nem szabad túlzásokba esni semmilyen szempontból a fajtát illetően, sem a nagy, túlméretes, nehéz kutya, sem az alulméretes, nagyon könnyű csontozattal rendelkező egyed nem tudta volna ellátni őrző, terelő feladatait kitartóan futkározva a rénszarvascsorda körül. A hosszúhátú kutya gyengeséget mutat, amely képtelenné tenné arra, hogy megfelelő munkát produkáljon, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szukáknál megengedett, hogy kissé hosszabbak legyenek anyai teendőik (vehem kihordása, szoptatás) végett. A rövid, oldalnézetben négyzetes kutyák szintén nem kívánatosak, mivel az ilyen testfelépítés következtében a kutyáknak mozgásbeli problémájuk adódhat, és komoly gátat szab annak a lehetőségnek, hogy vontatóállatként használják őket. Mivel a kutyáknak nagyon kitartónak kell lenniük, mentesnek kell lenniük mindenféle durvaságtól. A testnek, muszáj mindkét - csontozat és izomtónus - szempontjából korrekt kiegyensúlyozottságot mutatnia, hogy az a magas szintű állóképességhez szükséges erőt biztosítani tudja. Az előírt mellkasmélység szükséges ahhoz, hogy a szívnek és a tüdőnek megfelelő helye legyen, ez azt jelenti, hogy a láb könyökig mért hosszúsága legalább a kutya magasságának a fele kell hogy legyen, így adva kiegyensúlyozott kinézetet az állatnak. A rövidlábú egyedek nem kívánatosak. A hátulsó végtagoknak fejlettnek kell lenniük, és semmiféle jelét nem szabad mutatniuk gyengeségnek, különben a kutya veszít hajtóerejéből. A kanoknak izmos megjelenésűnek kell lenniük, durvaság nélkül, a szukáknak pedig nőies megjelenésűeknek kell lenniük anélkül, hogy gyenge felépítésűek lennének. Mindkét nem tekintetében elmondható, hogy a samoyed egy elegáns, de erős, aktív állat. Mindhárom szempont figyelembevételével kell szemlélnünk az egyedeket, amikor értékeljük. Mindenkor emlékezzünk arra, hogy a közepes nagyságú, kiegyensúlyozott kutya a kívánatos.

1.      Korrekt testfelépítés	2.      Végtagok rövidek	3.      Rövid törzs
4.      Végtagok rövidek, gyengén szögeltek	5.      Hosszú, nyerges hát	6.      Könnyű törzs, púpos hát

KARAKTERISZTIKÁK:

Kétség kívül a samoyed az egy intelligens kutya, még kölyökkutya korukban úgy gondolják, ha valamit megtehetnek egyszer, azt megengedett egész életükön át!

Néhány ember úgy érzi, hogy független természetük miatt nem trenírozhatóak, képezhetőek ki magasabb szintű feladatok elvégzésére, de ez nem azt jelenti, hogy hiányzik belőlük az intelligencia. 

Messze álljon tőlük - gyakran az intelligenciájuk abban mutatkozik meg, hogy a felbukkanó problémát önállóan oldják meg. Vannak samoyedek a világ számos pontján, akik rendszeresen versenyeznek agility versenyeken, és néhány országban a samoyedeket eredményesen képezik ki vezető kutyáknak. A kutyák munkakapcsolatban voltak gazdáikkal, a szamojéd emberekkel, amely tevékenység minden bizonnyal az intelligenciájukat is igénybe vette, így a számukra értékes állatokat megbecsülték.

„Éber és teli agilitással” - biztos vagyok benne, hogy mindenki ismer, vagy találkozott olyan samoyedekkel, amelyek kimutatják ezeket a tulajdonságokat. Az azonban, amelyik mogorvának mutatkozik, vagy tunyán, lomhán, nehézkesen mozog, az nem típusos. Néhány bírót megtéveszt és elfogadja azt a kutyát, amelyik tökéletesen mozdulatlan a ringben a kiállításokon, de ez nem jellemző a fajtára; a kutyák éberek, figyelnek mindenre, ami körülöttük zajlik, így némi mozgás megengedett számukra. Ha egy tipikus samoyednek egy hosszú séta után felajánlasz egy újabb kirándulást, - ő készen áll arra, hogy induljon csak úgy, mintha egész eddig, órákon át, pihent volna!

A mosolygó kifejezés a fajta egyik legkedvesebb karaktere. A mosoly nyilvánvalóan megfigyelhető, amikor a száj sarka enyhén felfelé ível, és ez a jelenség már nyolchetes kölykön is látható. Nem szabad a szájnak lógnia, nehéznek lennie, mivel ekkor nem látható a mosolygó kifejezés. A samoyed általános arckifejezése nagyon fontos és az alábbiak kombinációjából áll össze: szemek, pofa, fülek és abból, hogy a fülek hogyan tűzöttek a koponyán. Ha minden korrektül helyezkedik el a tökéletes ék alakú fejen, akkor láthatjuk a tipikus kifejezést, de még ekkor is élénkségre van szükség, és arra, hogy a csillogó szemek azt mondják: „Én Samoyed vagyok - nézz rám, itt vagyok!”.

TEMPERAMENTUM:

Ez a rész nagyon fontos és felszólít minket, emlékezzünk arra, hogy századokon keresztül a kutyák nagyon közeli kapcsolatban éltek a szamojéd emberekkel, még sátraikban is együtt voltak. Ezért a kutyák minden emberben megbíznak, korlátozottság nélkül adnak az embernek barátságot és szeretetet, de ezt ugyanilyen mértékben el is várják az emberektől. Bármi nemű ember iránti agresszió soha és semmiképpen nem tolerálható, mivel ez a fajtára egyáltalán nem jellemző. A kiállítási ringekben a kanok néha hörögnek és ugatnak egymásra, ez természetes az egyenlő kanok esetében, de az ok nélküli agresszió büntetendő.

Bármi nemű szemmel látható félénkség szintén nem jellemzője a fajtának, mivel a kutyáknak bízniuk kell az emberben, handlerjeikben; a félénk, ideges kutyákat nem szabad bíztatni, mivel ez később agresszióba csaphat át.

Fiatal kutyák kiállításakor a legtöbb bíró megengedi, elnézi a szégyenlősséget, bátortalanságot mindaddig, amíg a kutyusok meg nem szokták új környezetüket, s azt, hogy idegenek kezelik őket. Azokat a kutyákat, amelyek bizonytalanságot mutatnak temperamentumukat illetően, legyenek félősek, vagy agresszívek, sosem szabad tenyészprogramokban szerepeltetni.

FEJ ÉS KOPONYA:

A fej erőteljes, ék alakú, széles, lapos koponyával, az orr közepesen hosszú, az arcorri rész nem túl élesen rajzolt. A szájszélek feketék. A szőrzet rövid és sima a fülek előtt. Az orr fekete, de lehet barna és hússzínű is.

A típusos fej nagyon fontos az egész kutya megjelenésének szempontjából, de sosem szabad kizárólag a fejre bírálni: végül is ez a fajta egy munkakutya, így a korrekt testfelépítés és a mozgás ugyanolyan fontos. A fejnek erőteljesnek kell lennie széles, lapos koponyával, nem domborítva a fülek között. Az egész fejnek ék alakot kell formálnia felülnézetben. Az arcorri résznek közepesen hosszúnak és közepesen szélesnek kell lennie és elkeskenyedőnek az orr felé. Nem szabad a durvaság jeleinek mutatkoznia. Nem szabad túl keskenynek lennie, s túlságosan elhegyesednie egy hegyes ponttá az orron; az állkapocsnak némi vastagsággal-szélességgel is kell rendelkeznie, hogy egészében kiegyensúlyozott legyen és erős. A stop, a szemek közötti, a koponya és az orrhát találkozásánál lévő résznek határozottnak kell lennie, de nem túl meredeknek, mert különben úgy nézne ki, mintha Chow-Chow lenne. A szőr az arcon rövidebb és simább, mint a test más részein.

A szájszéleknek feketének kell lenniük, és nem lehetnek lógósak. Az orrnak is feketének kell lennie, de a standard megengedi a barna, vagy hússzínt is. Az időjárás, és a tüzelés a szukáknál befolyásolhatja a fekete orrszínt, de egy jó minőségű egyed sosem büntethető az orr színe miatt. Emlékezz, hogy majdnem minden kutyának (az eredeti tenyészállományban) hússzínű orra volt és az egyöntetű fekete orr csak sok-sokévi óvatos tenyésztési munkának köszönhető.

SZEMEK:

Mandula alakúak, ferdék, közepestől sötétbarnáig, jó távol állnak egymástól, figyelő, intelligens kifejezéssel. A túl világos, vagy fekete szemek nem kívánatosak.

A korrekt szem nagyon fontos alkotóeleme a mosolygós kifejezésnek. A szemeknek mandulavágásúaknak kell lenniük, jó távol egymástól, de egyenesen előre nézzenek. Mongólias dőléssel kell rendelkezniük, ami azt jelenti, hogy a szem felső csúcsa a fül alsó csúcsa felé mutat. A fej kiegyensúlyozottsága szempontjából a szemnek kritikusan fontos szerepe van; a rossz formájú szemek (kerek vagy háromszög) és rosszul elhelyezkedő szemek teljesen rossz kifejezést nyújthatnak a kutyának.

A szemhéjaknak feketének kell lenniük, de néha a pigmentáció csak a kölyökkor vége felé színesedik be végleg. A szemnek közép-sötét barnának kell lennie, a túl világos sárgás szín nem kívánatos, de a fekete sem az, mivel ezek üres kifejezést kölcsönöznek a kutyának. A fiatal kutyák szemszíne kékes, de fokozatosan változik barnává, ahogy a kutyák nőnek

FÜLEK:

Vastagok, nem túl hosszúak, a hegyüknél kissé lekerekítettek, egymástól távol állóak, belsejük szőrös és állóak.

Ez teszi arányossá, kiegyensúlyozottá a fejet. A füleknek távol kell állniuk egymástól, de nem oldalt a koponyán. A fülek vastagok, nem túl hosszúak, kissé lekerekítettek a hegyüknél, és természetesen állóak. Nem szabad hegyesnek lenniük, vagy vékonynak, papírszerűnek érződniük. A fülek nagyon mozgékonyak és belül dúsan szőrözöttek. Emlékezzünk arra, hogy a sarkvidéken a kutyáknak szükségük van arra, hogy jól tudják mozgatni, lelapítani őket, hogy kivédjék a fagyos szeleket csakúgy, mint hogy tisztán tudjanak nagy távolságokra hallani, a teljes szőrzet a fülben extra védelmet nyújt a kegyetlen klímában.

SZÁJ:

Erős állkapocs, korrekt és komplett fogazattal, ollós harapással; a felső fogak szorosan záródnak az alsó metszőfogakra és négyzetesen illeszkednek az állcsontba.

Az állkapocsnak erősnek kell lennie, mivel eredetileg a kutyának szüksége volt rá, hogy jó vadász lehessen. A fogaknak tökéletes ollós harapással kell találkozniuk úgy, hogy a felső metszőfogak éppen csak előrébb álljanak az alsó metszőfogaknál. A négyzetes illeszkedés azt jelenti, hogy a torz állkapocs nem fogadható el, sem az alul, vagy túlharapás.

NYAK:

Erős, nem túl rövid, és büszkén ívelt.

A nyaknak erősnek kell lennie, jól izmoltnak és büszkén hordottnak. A fej így egy jól ívelt nyakon elhelyezkedve segít a kutyának egyensúlyának megtartásában (ez az egyensúly a kutya kinézetére értendő). Ha a nyak túl rövid, akkor eltűnik a vállak között, egy kitömött, köpcös kutya kinézetét kölcsönözve neki. A nyaknak inkább bele kell olvadnia a vállakba, s fokoznia kell a kutya egészének büszke, méltóságteljes megjelenését, elegáns mivoltát. A nyak természetesen ügetéskor is nagy segítséget nyújt a kutya kiegyensúlyozott mozgásához.

ELSŐ NEGYED (front):

A vállak jó fekvésűek; lábak egyenesek és izmosak, jó csontozatúak, de nem túl rövidek.

Amikor szemben állunk a kutyával, akkor egyenes lábakat kell látnunk egészen a mellkastól a láb fejéig, és a lábaknak jól izmoltnak és jó csontozatúnak kell lenniük. A „jó csontozat” könnyen félreértelmezhető. Masszív csontok, vagy lábak (mint a fatörzsek) nem kívánatosak, bár sok ember félremagyarázza ezt, hogy azt higgyük, olyannak kell lenniük, ez a csontozat nem kívánatos. Ha egy samoyed ilyen csontozattal rendelkezik, az nemcsak hogy nem típusos, és nem kívánatos, de eredeti foglalkozásának űzésére is képtelen, mivel könnyen fárad és nem lesz elég gyors. Emlékezzünk arra, hogy a kutyák napokig kinn voltak a jégen, csúszós helyeken futkosva, tartva együtt a csordát és terelve őket a megfelelő irányba.

A lábaknak moderáltan távol kell állniuk egymástól, de nem olyan távol, hogy úgy tűnjön, mintha hordó mellűek lennének. A mellkas hajlik (ívelődik) mindkét oldalon a lábak között a legalacsonyabb ponttól. Ha ez túl keskeny és sekélyes (nem elég mély) akkor azt a benyomást kelti, mintha mindkét láb összenőtt volna a csúcson. A korrekt távolságban lévő lábak megfelelő mellkas szélességgel kombinálva párhuzamos lábállást eredményeznek egész hosszukban.

A vállaknak jól hátra húzottaknak kell lenniük, pl. a lapockacsontok középvonalainak jól hátrafelé kell irányulniuk „nem túl laposan, de nem is túl meredeken”, mind a két szélsőség a mellső végtagok hibás mozgását eredményezi.

A samoyednek nagyon erős vállai vannak, és ha hagyjuk, hogy elhízzon, akkor ez úgy tűnik, hogy a vállakra rakódik, ami szintén rossz irányba befolyásolja a mozgást.

1.      Hegyfaltipró állás – a lábtő, lábközép és mancsok befelé fordulnak

2.      Korrekt talajon állás

3.      Franciás állás – a lábtő, lábközép és a mancsok kifelé fordulnak

A TEST:

A hát közepesen hosszú, széles, nagyon izmos és kivételesen erős ágyékkal rendelkezik. A mellkas mély, de nem túl széles, jól hajlított bordákkal, hogy rengeteg helye legyen a szívnek és a tüdőnek.

A hát közepes hosszúságú, amely ideális a hosszútávfutáshoz, amikor terel. A hát enyhén felfelé tart az ágyékig, s annak szintén nagyon erősnek kell lennie. A hátnak erősnek és szélesnek kell lennie, de nem szabad túl „nagy lélegzetűnek” lennie. Ameddig a mellkasnak jó mélynek kell lennie, addig az is nagyon fontos, hogy a mellkas bordái megfelelő íveltségűek legyenek, és a kutya ne legyen egyenes oldalú. Természetesen nem szabad olyannyira domborúnak lennie, hogy a könyököket kifelé nyomja, vagy hogy úgy nézzen ki, mint egy hordó. A kutya alsó vonala vagy hasa felfelé ívelő legyen a hátsó negyedhez (két láb közé) egy jól, szorosra izmolt hasfalhoz. Ez a szukáknál, amelyek már néhányszor ellettek, egy picit lazább lehet.

>Az egész test sose legyen olyan hosszú, hogy az bármely jelét adja a gyengeségnek, vagy hogy himbálódzón a közepén. A testnek izmosnak és erősnek kell lennie mindenhol.

HÁTSÓ NEGYED (far):

Nagyon izmos, combrész jól szögelt, hátulról nézve a lábak párhuzamosak, egyenesek, jó alacsony csánkkal. Nagyon nem kívánatosak, a tehénállás, vagy az egyenes combok.

A hátsó negyednek szintén nagyon izmosnak kell lennie - ez hiányzik azoknál a kutyáknál, amelyek nem mozognak eleget. A combrész jó szögellésű legyen, - jól szögelt legyen a függőlegeshez viszonyítva. Az egyenes combrésznek - sokkal kisebb a szöge a függőlegeshez - nem kívánatosak, mert ez befolyásolja a mozgást. A hátsó lábaknak egyenesnek kell lenniük és hátulról nézve párhuzamosnak. Bármely jele a gyengeségnek büntetendő: - tehénállás, amelynél az alsó lábrész (lábfej) kifelé fordul a csánk alatt, így a lábfej a 10-től 2-es pozícióba kerül (az óra állásához viszonyít).

Az erőleadás a hátsó negyedből történik, így szükséges a korrekt mozgáshoz az egyenes láb. Az izmok gyengesége, a csánkok gyengesége mindig hibás mozgást fog eredményezni.

1. Hordó-, vagy dongás állás

2. Korrekt talajon állás

3. Tehén-, vagy gacsos állás

LÁBFEJ:

Hosszú, lapos, kissé elterülő és jól szőrözött. A talpak jól párnázottak, szőrözöttek. A lekerekített macskamancs nagyon nem kívánatos.

Ez az egyik olyan része a fajtának, amelyet sajnos egyre rosszabb állapotban találunk.

A lábfejnek hosszúnak és laposnak kell lennie - amit úgy ismerünk nyúl mancs, a lábujjak kissé szétállóak, de nem lúdtalpas jellegűek. A talpnak jól párnázottnak kell lennie, sok szőrrel a párnák között. A talp szőrének jó minőségűnek kell lennie, ami azért olyan fontos, hogy amikor a kutyák jégen és havon dolgoznak, a jégdarabok és a szennyeződés ne tudjon megmaradni az ujjak között.

A szőrzet - a szőr a lábfejen - hosszabbnak kell lennie, mint a lábujjak, és túl kell nyúlniuk a lábfejen. Szomorú, hogy ez az alkotóelem gyakran hiányzik manapság. Előfordul, hogy figyelmeztetik a felvezetőt, hogy nyírja meg a kutyája lábán a szőrt. Ezt az utasítást nem szabad követni! Ez a fajta szőrözöttség a lábfejen, a csánk és a mellső végtagok szőrzete a fajta jellegét tükrözik, és meglehetősen hozzájárul a kutya szépségéhez és használhatóságához.

1.      Korrekt mancs - nyúlmancs és talppárna

2.      Túlságosan szétálló ujjak és Macskamancs

FAROK:

Hosszú, bőségesen szőrözött, hát fölött és oldalt hordott, amikor a kutya figyel. Amikor pihen, lóghat.

A farok, kiegyensúlyozottá teszi a kutyát megjelenésében. Teljesnek kell lennie (hosszban), korrektül tűzöttnek és hordottnak - hát fölött az egyik oldalra lógva. Nem szabad szorosan kunkorodnia, s nem szabad úgy hordania, mint egy zászlót. A farok mozgathatósága fontos, nemcsak azért, hogy a kutya jó érzését fejezze ki vele, de védelmül is szolgál. Kinn a tundrán a kutya a farkát maga köré tekeri és védi vele az orrnyílását, tüdejét a hidegtől és a hótól. Ugyanezért fontos, hogy megfelelő hosszúságú és szőrözöttségű legyen, valamint a tűzöttsége is itt kap jelentőséget. A túlságosan alultűzött sosem fog a hátra jól feküdni, amelyik pedig túlságosan fent tűzött, az megrövidíti a hátat és hibásan fog ívelni.

Megengedett, hogy a samoyed a farkát leeressze, amikor pihen - tény, hogy ezt elég gyakran meg is teszik, amikor unatkoznak vagy érdektelenek és közömbösek.

Természetesen a faroknak fenn kell lennie, amikor a kutya mozog, még akkor is, ha fiatal kutyáról van szó!

1.      Korrekt faroktartás

2.      Magasan hordott farok

3.      Csigás farok

4.      Alacsonyan tűzött

MOZGÁS / ÜGETÉS:

Szabad, könnyed mozgás; erős, agilis meghajtással; erőt és eleganciát mutatva.

A samoyedeknek ügetnie kell, s nem poroszkálnia a ringben, pl. a lábaknak egy oldalon ellenkezőleg kell elmozdulniuk. A kutyának könnyedén, szabadon kell mozognia, erőteljesen, nyújtózkodva, elől, és erőteljes tolóerővel meghajtva hátulról.

A mozgást akkor tudjuk a legjobban megfigyelni, amikor a kutya laza pórázon van, s nincs semmiféle módon „felakasztva” korlátozva a pórázon, így adva a legtermészetesebb mozgást. Ha a kutyád átmegy poroszkálásba, akkor egy gyors rántás a pórázon elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa léptét mellső lábaival, így zökkenve vissza a korrekt ügetésbe. A kutyát ne mozgasd túl gyorsan, mivel a bíró így nehezen figyelheti meg a kutyát, mivel a samoyed nagy sebességnél egyenes vonalon fog mozogni, s ezáltal a lábai nem fognak párhuzamosnak tűnni.

Oldalról nézve a kutyát, a hát, a hátvonal egy szinten kell hogy mozogjon.

1. Mozgásban befelé forduló mellső végtagok, laza vállak

2. Korrek mellső végtag vezetés

3. Mozgásban kifelé forduló mellső végtagok

1. Izületek lazák, a sarok inog és kifelé fordul

2. Korrekt hátulsó végtag vezetés

3. Sarkak koptatják egymást, a nyomok távol helyezkednek el

Korrekt ügetés lépésfázisai oldalnézetben. Egy jó felépítésű kutya ugyanakkorát lép mellső végtagjaival, mint a hátulsókkal. Hátulsó végtagjait a mellsők nyomába helyezi, kihasználva végtagjainak hosszúságát.

 SZŐRZET:

A testnek jól fedettnek kell lennie, vastag, zárt, puha alsó réteggel és durva, de nem drótszerű fedőszőr nő keresztül rajta, így formálva időjárásálló külső réteget, amelynek el kell állnia a testtől és nem szabad göndörnek lennie.

A samoyednek ez az egyik gyönyörűsége-a vaskos dupla bunda, vastag alsó réteggel és a hosszabb, durvább fedőszőrökkel. A fedőszőröknek nem szabad drótszerűnek lenniük, de elég durvának kell lenniük, hogy időjárásállóak legyenek. A korrekt bundát a kutya néhány rázás után (havazáskor) megtisztítja és a bunda már jól is, néz ki és az alsó bunda egyáltalán nem lesz nedves. A fedőszőröknek azonban nem szabad túlzottan hosszúnak lenniük, mivel ekkor a bunda lelóg, és mozgáskor libeg, ami eléggé idegen a tipikus samoyed bundától.

A szukák bundája kissé rövidebb, puhább, mint a kanoké és ellés után még puhább, de néhány hónap után visszakeményedik. A bundának a testtől elállónak kell lennie és nem szabad göndörnek tetszenie, ami eléggé jellegzetes más, dupla rétegből álló bundájú fajtákra.

A bunda természetesen levedlik legalább egyszer egy évben, és a puha alsó réteg összegyűjthető és sodorható, a fonalból pedig öltözék, takaró készíthető.

SZÍN:

Tiszta fehér, fehér - krém, krém, a külső bunda ezüst végű.

A samoyedek nem mindig tiszta fehérek: néhány bíró ezt nehezen érti meg!

A krémes árnyalat, ami megengedett, jóllehet halványan, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a bunda megőrizze durva, jó minőségét. A folyamatos fehérre tenyésztés meglágyította, meglágyítja a bundát. A krémszín erősödhet, sötétedhet, ahogy a kutya öregszik, néha egy fiatal korában fehér kutya színessé válik, ahogy idősödik. Nem nagy segítség, ha egy bíró azt javasolja a kiállítóknak, hogy meg kellene próbálniuk kimosniuk azokat a krém foltokat. Ez is azt mutatja mennyire nem értenek a fajtához, nem még a kiállítási szabályzathoz - etikához!

„Tea foltok”, vagy barna pöttyök láthatók néhány egyeden, főleg kölyökkorban és ezek szintén elfogadhatóak.

Az igazi tiszta krémszínű bunda csak ritkán látható; ezt a típusú bundát nehéz tisztán tartani, kiállításra felkészíteni, de megéri a vesződséget, hiszen ez igazán pompázatos látvány.

A külső bundát alkotó korona és fedő szőrök végeinek csodálatos ezüst végűnek kell lennie, ami még pompázatosabbá teszi a kutyát, különösen a nyári napokon, vagy a szikrázó, fagyos időben, amikor látni a csillogását a napon.

Világosabb szőrszínéért előnyösebb helyzetben részesíteni egy kutyát nem szabad. A fehér bunda csupán esztétikai szempontból kívánatos; az igazán jó testfelépítésű kutyák szőrzete legtöbbször krém, vagy fehér-krém. A kitűnő testfelépítésű kutya színes bundával jobb, mint az esztétikailag tökéletes külsejű, fehér szőrzetű kutya rossz testalkattal.

MÉRET:  

                Kanok - 57 +/- 3 cm

                Szukák - 53 +/- 3 cm

A testsúly arányban a testmagassággal.

A standard elég ingadozást enged meg, amelyeknek elégnek kell lennie ahhoz, hogy ezen belül tenyésszünk. Fontos arra emlékezni, hogy a kutyának kiegyensúlyozottnak kell lennie, és a túlméretezés, vagy alulméretezés ezt tönkreteszi. A csont nehezebb vagy könnyebb, az arányok pedig helytelenek lesznek.

A tenyésztés során a középértékre kell törekedni, ami a kanok esetében 57 cm, a szukáknál 53 cm. Persze, ha egy kutya típusos, szolid és erőteljes, könnyed mozgású, akkor ezek az értékek sokkal többet nyomnak a latba a minőség megítélésekor, mint az extra 1-2 cm a magasságban.

Ha következetesen a nagyságra tenyésztünk, az gyengíteni fogja a fajtát, mivel a standard által előírt, megkövetelt közepes méretű munkakutya arányos, ahogy a természet megteremtette.

HIBÁK:

Minden eltérés a fentiekkel szemben hibának minősül, és komolyságát tekintve kell beszámítani a kutya minőségének pontos megítélésekor.

Néhány nem kívánatos dolgot felsorolok: Nagy vagy hajlott fülek, kék vagy nagyon világos szemek, puha bunda vagy lógó, lengő szőrzet, az aljszőrzet hiánya, a felső és a koronaszőrök hiánya, zászlós farokhordás, macskamancs, bármely jele a nem helyes mozgásnak, vad, nem provokált agresszivitás.

Összeállította: Kámán Gyula - Severnaya Samoyede Kennel