Hargita Kutyafogathajtó Bajnokság 2010 - Résztvevői élménybeszámoló


Február 4-én lázas bepakolás után elindultunk kis csapatunkkal Fehéregyházáról Kalibáskőre. Olivér (Duruttya) és Attila (Bartha) először versenyeznek. Útközben nyomott volt a hangulat. Még beszéltünk erről, meg arról de látszott, hogy mindenki várja a holnapi napot. Mivel csak 5 óra tájban indultunk már beesteledett, mire odaértünk és kikötöttük a kutyákat.


 
Pillanatról-pillanatra újabb figurák, régi ismerősök jelentek meg. Leadtuk a beiratkozási íveket, amit otthon gondosan kitöltöttem, és megmutatták a Kalibáskő-i menedékház első emeletén a szobánkat. Kicsit kipakoltunk majd le a konyhába, ahol már vártak a Musher-ek. Ettünk egy keveset majd estébe nyúló beszélgetésbe kezdtünk.
 
Másnap reggel egészen korán elmentünk megitatni a kutyákat, mert jó barátom Hering Tomi azt tanácsolta: a kutyák a verseny előtt legalább 2 órával igyanak. Szomjasak is voltak, majd vártuk, hogy a technikai értekezlet után startoljon el az első fogat.
Mivel én a tavaly C1-es kategóriában versenyeztem ezért a rendezők jó szándéka szerint én indultam a B1-es kategóriában legutoljára. Elrajtoltak a régi motorosok: Szíjgyártó Zoltán, Parajdi Zoltán, Ferencz Lehel, Kósa Ernő. Majd én vártam a startot. Hogy gyorsabban menjen és pergősebb legyen a verseny, a szervezők úgy gondolták 2 percenként indulnak majd a fogatok.
11, 5  km-es táv, gondoltam nehéz lesz. Átmentünk a főút alatt majd egy hatalmas tisztásra értünk, ahol a patyolatfehér hó élménye betöltött teljesen. Gondoltam ez megéri az egész versenyt. Nem volt se meleg, se hideg. A kutyák menegettek, nem hajtottam nagyon őket, mígnem utolértem az előttem szaladó Kósa Ernőt és előtte megpillantottam Szijgyártó Zoltánt, majd Parajdi Zolit, akit épp akkor előzött meg Ferencz Lehel. Kikerültem mindenkit, kivétel Lehelt, hisz ő addigra a célba ért. Képtelenségnek látszott, hogy utolsónak indulva a mezőnyt 2:46 perccel vezettem. Még viccesen megjegyezték: „Könnyű neked, mert volt szagnyom!” Majd jött a finom ebéd babgulyás, csoda jól esett a fárasztó, de szép verseny után.


 
Szombaton reggel az egész steak out-ot fel kellett költöztetnünk a Tolvajos-tetőre, hisz ott volt megrendezve a következő verseny, ami Kalibáskőtől kb 5-6 km-re van. Ott zajlott éppen a sí-tájfutó Európa-kupa, meg a sí-maraton.
Kihúztuk a láncokat és kikötöttük a kutyákat és újra vártuk a startot. Elkezdett rettenetesen havazni. Ezért a pályát lerövidítették 4,5 km-re és mindenkinek kategóriától függetlenül ugyanazt a km-et kellett megtennie. A rendezők elfelejtették mondani, hogy van egy baki a pályán, ahol nincs kijelölve és el lehet tévedni. Előttem mindenki és utánam néhányan eltévedtünk, épp ezért a verseny első futamát a pályabíró megsemmisítette.


 
Csak a délutáni futam döntött. Sorshúzás alapján 4-nek indultam. Gyors, pörgős startok, 1 percenként indultunk. Elég jól futottak a kutyák, de nem gondoltam volna, hogy újra nyerek 1:24 perc volt újra az előnyöm. Rettenetesen hullott a hó.


 
A pályán a szemüvegemet néha meg kellett törölnöm, hogy lássak valamit, mert néha csak valami homály tárult elém.
Aztán újra Kalibáskőre költöztettük a kutyákat, enni adtunk nekik és magunk is ettünk a házigazda újabb meglepetés ebédjét, ami csodafinom kolozsvári káposzta volt. Este jött a Musher Party. A party közben egy páran, egyik barátom, Simon Attila, kezdeményezéséből megnéztük a Grand Odysseya 2007-es versenyét. Csodaszép volt.


 
Reggelre akkora hó lett, hogy a Korvina kupa második futamát lefújták. A rendezők és fogathajtók  közös döntése alapján a szentmise (mert nálunk az is van, jómagam római katolikus pap vagyok) után  elmentünk életem legszebb, és szerintem sokak számára életük élményének túrájára. A hó helyenként elérte a 1,5 métert. Ferencz Lehel indult előre, majd én és utánam Parajdi Zoli. Nike és Mókus a két vezérkutya néha 1 m-nél magasabbat is kellett ugorjon, hogy a nagy hóban előre haladjon. Szuper fehér minden, és egymás után 16-18 fogat. Lépésről lépésre haladunk előre és senki sem dühöngött, senki sem bosszankodott, csak ámult és mondogatta: „Ez megérte az egész versenyt!” És tényleg. Ezért elismerésem és őszinte hálám Ferencz Lehelnek és kutyáinak, csodaszép élményekkel lettünk gazdagabbak. Persze nem az előre eltervezett útszakaszon mentünk, hanem eltévedtünk, de ez sem számít, megért mindent!       



Visszaérkezve, a rendezők  a Tolvajos-tetőn rendezett Musher Kupa díjazását tűzték napirendre.  


 
Aztán két hét szünet következett. Otthon egy pár napot pihentettük a kutyákat, aztán még maradt annyi hó, hogy még egy edzésre jutotta. A verseny hetén arra gondoltunk Olivér, Attila és jómagam, hogy mégiscsak meg kellene mozgatni a kutyákat. Elmentünk két quaddal és egy biciklivel edzeni. 22 km-es távot 1 óra alatt tettük meg, elégedetten nyugtáztuk a napot.
Elérkezett a verseny napja is. Előző nap bepakoltunk és indultunk Hargita-fürdőre. Megérkeztünk és kikötöttük a kutyákat, majd újra találkoztunk a barátokkal és beszélgettünk. Aznap este az Iditarod-ról készült dokumentumfilmet néztük végig nagy lelkesedéssel. Szombaton az első versenyen elsőnek indultam. Nehéz pálya, néha 40%-os emelkedővel és aztán ugyanolyan ereszkedővel. Néha azt éreztem elfogy a levegő, pedig ingyen volt. Elsőnek érkeztem be. A pályán több baleset is történt a kiálló ágak, meg a kutyák viaskodásainak következményekét.  



Este Musher Party és jó hangulat. Másnap reggel február 28-án reggel 8-órakor szentmise. Majd megitattuk a kutyákat és 11 óra előtt 10 p-el starthoz álltam:


 
Majd start a hatalmas ködben. Néha azon voltam, hogy eltévedtünk, mert még volt egy kis havazás aznap éjjel és a kék festékkel kijelölt útszakaszok néha elmosódtak. De a vezérek Maya és Mischa nagyon jót tudták az utat. Szép volt, hisz mire a végére értem a pályának, már felszállt a köd. Újra elsőnek érkeztem vissza, fáradság az volt de nem számított, hisz most már vége a versenynek.


 
Aztán egy pár percet pihentettem a kutyáimat. Barátainknak magyarországi vendégei voltak éppen és őket is vittük egy kicsit a teherhordó szánnal. Egyedi élmény, mondták. És akkor én mit szóljak, gondoltam magamba, amikor ott vagy egy kijelölt útszakaszon és előtted 6 jó barát arra vár, hogy mond a jelszót, merre és hogyan menjenek. És ha megállsz és megsimogatod őket, akkor kétszeres erőfeszítéssel indulnak neki a meredek oldalnak. Na ez egyedi és megismételhetetlen élmény.  
Végül következett a díjkiosztó. Mindenki nyert, ha egyebet nem: tapasztalatot. Olivér első bajnokságán II. lett, láttam rajta, hogy boldog. Megérte mondogatta magában. Attila ugyancsak második lett az évek óta legyőzhetetlen Erdély Sándor után: majd jövőre, jobb lesz mondta nekem egy párszor.


 
Lehet, hogy a B1-es kategória minden versenyét 1-5 p különbséggel megnyertem de nem ez volt az én nyereségem. Az én nyereségem az volt, hogy szuper embereket ismerhettem meg, akikkel érdemes holnap is versenyezni, összejönni és szeretni az ember legeslegjobb barátját: a tisztalelkű kutyákat.
 


Mély tisztelettel: Kiss Attila (Segesvár)
 
sitemap