Szánhúzók edzéseredményeinek kiértékelése és nyilvántartása

Elképzelhető, hogy ezen írás olvasása közben sokaknak az fog az eszébe jutni, hogy ennek az egésznek semmi értelme sincs. Ha azt vesszük, voltaképpen igazuk is van, hiszen egy kutya sem lesz gyorsabb, sem pedig erősebb attól, hogy gazdája valamilyen formában rögzíti a nagy futások adatait. Ellenben más mód egyszerűen nincs rá, hogy a kutyák fejlődését objektíven figyelemmel követhessük. Nem is szólva arról, hogy más módon elég nehéz pontosan megállapítani, melyik kutya mennyit futott. Úgyhogy ha másért nem is, remélem az érdekesség kedvéért érdemes lesz elolvasni.

Nagyjából két éve az egyik barátom elinvitált egy kutyafogathajtó versenyre –Azt hiszem ez Domonyvölgyben volt…-és alighanem az ott látottak hatására fertőződtem meg az északiak iránti „szerelem” kórokozójával. Innentől kezdve ugyanúgy foglalkoztam négylábú falkatársaimmal, fajtától függetlenül, mint azelőtt, csak egy kicsivel jobban igyekeztem figyelemmel követni a fejlődésüket és munkájukat. E célból ötlött fel bennem egy mérési rendszer gondolata, melyet ezúton szeretnék közkinccsé tenni.
Először az igazat megvallva elképzelni sem tudtam, hogyan tudom pontosan lemérni, mennyit mennek a kutyák, de szerencsére hamar belém hasított a felismerés, miszerint a legkézenfekvőbb megoldás az eredetileg kerékpárokhoz kitalált elektronikus kilométeróra használata. Ezek parányi „mikroszámítógépecskék”, melyek a legtöbb mozgással kapcsolatos adatot képesek mérni. Kezelésük és felszerelésük rendkívül egyszerű, csupán arra kell fokozottabban ügyelni, hogy a szerkezet vezetéke lehetőség szerint minél kevésbé legyen sérüléseknek kitett helyeken elvezetve. Kaphatók ugyan vezeték nélküli típusok, de szerintem ezek sokkal drágábbak, mint biztonságosabbak. Egy jó minőségű szerkezet szakszerűen felszerelve akár évekig működőképes lehet. Ez anyagilag néhány ezer Ft-ból megúszható. Szándékosan nem említek sem márkát, sem pedig típust, viszont itt is érvényes az „olcsó hús” effektus.. Ráadásul egy kis leleményességgel ez a szerkezet szánon is alkalmazható, csupán egy kis mérőkereket kell rá felszerelni, egy műanyag hóterelő lappal, hogy a mérőkerék a mélyebb hóban is el tudjon forogni.

A következő adatokat szoktam minden egyes edzés után az edzőkocsi „fedélzeti számítógépéből” feljegyezni:
-Megtett távolság (DST): A starthelytől a fogatbontásig megtett út. Km.
-Átlagsebesség (AVS): Km/h
-Csúcssebesség (MXS): Km/h. Ezt csak személyes kíváncsiságból szoktam feljegyezni, mert igazándiból semmi köze a valós teljesítményhez.
-Menetidő (TM ): A starthely elhagyása és a fogatbontás megkezdése között eltelt idő: Óra, perc, másodperc. Azonban az edzés alatt nyújtott teljesítmény kiszámolásához az egyszerűség kedvéért csak a perceket szoktam figyelembe venni. Pl: 1:43:33 = 103 perc

Az edzések kiértékeléséhez ezek mellett a következő adatokat szoktam még kiszámolni és figyelembe venni.
-Egy kutyára jutó vontatmány súlya: (KV)   Így számolható ki:
Pl: 4-es fogat 75kg-os hajtóval, és egy menetkészre felszerelten 25 kg-os edzőkocsival:
                                       (75kg+25kg)/4kutya=25kg/kutya

-Képzett úthossz: (KU) Arra szolgál, hogy a teljesítmény és a munka kiszámítása során figyelembe tudjuk venni az út közben legyőzött szintemelkedést. Nemcsak az embereknek, hanem a kutyáknak is dolgozniuk kell hozzá, ha nemcsak előre, de még felfelé is kell haladniuk, mint ahogyan ezt egy adott emelkedő kikényszeríti tőlük. Szóval egy szánhúzó lehet bármilyen erős, és bármilyen gyors, a fizika kihat rá, és fáradni kezd, így nagy hiba lenne ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyni. A lényeg tehát az, hogy a pozitív, azaz felfelé irányuló szintkülönbség leküzdésekor fellépő terhelés könnyen összevonható a megtett távolsággal. Ezt úgy oldom meg, hogy minden 10 méter szintemelkedést 100 méter távolsággá változtatok.
                                             KU=(SZE/100)+DST
Pl: 13 km-es edzés 260 m szintemelkedéssel, nagyjából 15,6 km-es sík edzésnek felel meg.

-Szintemelkedés: (SZE) Az összes emelkedő megmászása során elért relatív magassági érték. Méterben kell mindig megadni. Értékét általában térképen szoktam utólag kiszámolni, de esetenként egyes speciális kerékpár computerek képesek ezt folyamatosan mérni.

-Edzéseken elvégzett munka: Csak megközelítő értéket lehet kiszámolni, mert lehetetlenség a létező összes külső tényezőt (sár, hóminőség, szél, enyhe hőmérséklet, kutyák kedélyállapota stb.) figyelembe venni. Én a következő egyszerű képletet szoktam használni:
                                                       MUNKA=(KUxKU)/20         
                                           - szános edzések esetén (KUxKU)/13 –
Tehát a képzett úthosszt megszorzom az egy kutyára eső húzott súly értékével, és ezt az egészet elosztom 20-al. Szános edzések esetében, mivel tapasztalataim szerint az átlag hazai hóviszonyok végett ez valamivel megerőltetőbb a kutyák számára, a végosztó értéke 13.

-Edzéseken nyújtott teljesítmény: Hát, ez valamivel keményebb dió, de talán valahogyan meg fogunk birkózni ezzel is… Erre az értékre is jellemző a relativitás, amint azt a munka esetében is említettem, ezért egyből rá is térnék a képletre:
                            TELJESÍTMÉNY=(((KUxKU)xKV)x10)/(TMxTM)   
                       - szános edzések esetén (((KUxKU)xKV)x17)/(TMxTM)  

Mindenki nyugodjon meg, elmondva a dolog sokkalta egyszerűbb: A képzett táv négyzetét össze kell szorozni az egy kutyára eső húzott súly értékével, majd ezt a részeredményt megtízszerezzük, szános edzés esetében „megtizenhétszerezzük” Majd végezetül a kapott eredményt elosztjuk a menetidő perceinek négyzetével, és már készen is vagyunk. (Vigyázzunk, hogy csak a menetidőt percekben számoljuk!!)  
Sajnos nem vagyok fizikus, de igyekeztem egy használható rendszert összeállítani, mely a lehető legarányosabban és a legszemléletesebb formában teszi számunkra láthatóvá mindazt a fejlődést, amit kutyáink láthatatlanul „művelnek”, és amit másképpen talán észre sem vennénk.
Most pedig nézzük meg egy példán, hogyan is működik a dolog a nagybetűs életben:
Edzőkocsival vittük ki a kutyákat, szám szerint mondjuk négyet. 21 km-t mentünk, és ez alatt 200 m szintkülönbséget küzdöttünk le. Az edzőkocsi 25 kg-os, mi pedig 75 kg „kövérek” vagyunk. Mindennek a tetejébe a menetidőnk 1 óra 9 perc volt.
Az edzés közben lemért adatok:
DST: 12 km     AVS: 10,4 km/h    TM: 69 perc  (esetenként a szintemelkedés is ide tartozik)
Edzés után kiszámolandó adatok:
Szintemelkedés: 200m  KV: 25 kg   KU: 14 km    Munka: 17,5    Teljesítmény:10,3

Az adminisztrálás: mindenkinek a lelkiismeretére van bízva. Mindenesetre, aki mindig ugyanazokat a kutyákat „nyüstöli” egy fogatban, jobban jár, ha az egész fogatot egybe veszi, és csak egyszer jegyez le minden adatot. Azonban aki váltogatja a négylábúakat, jól teszi, ha minden egyes blöki számára külön dokumentumot nyit. Ez kicsit több munkát és időt igényel, de szerény nyomott véleményem szerint megéri. Már csak azért is, mert a számok tükrében az is könnyen kideríthető, hogy mely kutyák dolgoznak együtt a legjobban.
Négylábú barátaink nyilvántartását vezethetjük hagyományos módon, egy erre a célra befogott füzetben is akár. Akinek azonban lehetősége van rá, hogy segítségül hívja a számítógépet, amin ugyan nem mindig fut a Windows olyan gyorsan, mint nagynyelvű jószágaink, de azért egyes esetekben komolyan megkönnyítheti a dolgunkat azzal, hogy elvégzi helyettünk az unalmas és sokáig tartó feladatokat. A kutyák edzésnaplóját könnyedén kivitelezhetjük akár a legegyszerűbb táblázat vagy adatbázis kezelő program segítségével. Nevet sajnos nem szabad említenem, de annyit azért elárulhatok, hogy jónéhány ingyenes, és bárki számára szabadon felhasználható ilyen irányú célszoftver tölthető le az Internetről biztonságosan. Ha pedig már megszereztük az alapvető szoftverkezelési gyakorlatot, könnyedén el fogunk boldogulni. Innentől kezdve akár még grafikonon is nyomon követhetjük, hogy alakul a csapatunk, vagy akár éves összesítést is készíthetünk.
Tudom, hogy mindez kissé krétaszagú volt, ezért, mintegy lazításképpen szeretnék egy tippet adni arra, miként érhetjük el, hogy kutyánk képe mosolyogjon ránk a számítógép monitorjáról, de ezúttal nem mint háttérkép, hanem mint ikon, melyre ha rákattintunk, megnyithatjuk az illető eb edzésnaplóját, vagy akár az állatorvosi kartonját. (Természetesen ez utóbbit csak akkor, ha már vezetjük egy ideje…)
1.  lépés: Keressük meg a kutya dokumentumát, majd az egér jobb gombjával rákattintva húzzuk ki a Windows-asztalra, és a legördülő menüből válasszuk ki a „parancsikon létrehozása itt” menüpontot.
2.  lépés: Válasszunk ki egy képet a kiszemelt kutyáról, majd egy képszerkesztő programmal kicsit „nyúljunk bele”. Jelöljünk ki egy négyzet alakú részt, amelyet szeretnénk ikonként viszontlátni, majd a kijelölt részt másoljuk le (Controll és a C billentyű). Ezt követően válasszuk ki a főmenüből a „fájl/új dokumentum létrehozása” menüpontot, és a Controll – V billentyűkombinációval illesszük be az imént kimásolt képrészletet.
3. lépés: A kép méretét változtassuk 32x32 pixelre, majd mentsük el más néven BMP formátumban.
4.  lépés:  A C meghajtó Windows könyvtárában hozzunk létre egy új alkönyvtárt, és nevezzük el mondjuk „ikonok”-nak. Majd az imént elmentett BMP képet nyissuk meg a Paint programmal (megtalálható a start menüben, a programok közt a kellékekben), és mentsük el „másként”, de úgy, fogy a fájlnevet megtoldjuk annyival, hogy „.ico”. Vigyázzunk, nehogy kifelejtsük a pontot!!
5. lépés: Az első lépésben létrehozott parancsikonról jobb egérgomb kattintással legördülő helyi menüből válasszuk ki a „tulajdonságok”-at, majd kattintsunk az „ikoncsere” gombra. Ezt követően már csak a „tallózás” gombra kattintva ki kell keresni az előbb elkészült parancsikonunkat, és már készen is van a mű.
Tudom, a kelleténél szárazabb és unalmasabb volt ez a téma, de talán akad, aki ötletet tud belőle meríteni. Mindenesetre mindenkinek jó kutyázást, és edzéseket, eredményes versenyeket, sok havat, és kellemes szánhúzós kalandokat kívánok!!

Ádám István